„Senki nem kívánhatja, hogy a kor igényeinek ne megfelelő, avult, egészségtelen házakban folyjon tovább az élet, át kell mentenünk a múltból, ami érték és jó volt, ami hozzá tartozik nemzeti örökségünk teljesebb képéhez.” (Nép építészetünk nyomában, 1976)
Ezt a fontos vezérelvet követtem a családi ház megtervezésekor. Célom az volt, hogy egy olyan kortárs épületet hozzak létre, amely magában hordozza a magyar családi ház építészet hagyományait. A népi építészetünk egyik legrégibb és általánosabb érvényű építészeti öröksége a három osztatúság, amit mindenképp meg akartam tartani, ahogy a tornácot is.
Másik fontos tényező volt, hogy a ház tömege arányos legyen a régi alföldi hosszúházakhoz, sziluettjében emlékeztessen minket rá.
A ház falazata préselt vályogfal, amit kívülről fehérre vakoltam, belül viszont megtartottam a vert fal nyers felületét, ami így egy sajátos hangulatot és textúrát kölcsönöz az épületnek, és a kézművesség is láthatóvá válik. Ehhez igazodva a belső terek padlója is csiszolt beton. Az épület alapja és lábazata stabilitási okokból betonból készült, így nem kell félni attól, hogy a falak a talaj felől felnedvesednek.
